(Néhány sor a képzömüvészetröl, ma)
Az idö 2007 ösze,a szobámban ülök, Ausztriában, Európa közepén.Hogyan jutottam ide, ahol vagyok?
Persze nem helyileg, hanem a gondolataimat tekintve.
Az utolsó száz évben , itten a környéken nagy forradalmak játszódtak le, mind társadalmi, mind technikai úgymint kultúrális téren. Egy csomó dolgot megváltoztattunk és ezek megváltoztatták az életünket.
Megismertük az anarchizmust és- bár másként magyarázva –ezt bevezettük és uralkodóvá tettük a képzömüvészetben, a zenében, a tudományban, a szinházban, nemkülönben az életünk vitelében is.Ebben az “ örületben” a régi, évszázados
(vagy évezredes) eszmények elavulttá nevezödtek és értékelödtek, e helyett, néhány bátor csapással, újakat alakítottunk ki , olyannyira a “ mélyben kotorászva” ,hogy a rossz, ,a csúnya, a negativ értékek felértékelödtek és életünk esztétikai
szükségletévé ötvözödtek.
A forradalmakat mindig a társadalom számkivetettjei kezdik el. Az emancipációs mozgalom megindítását, ami a XX.sz. legnagyobb forradalma lett, valószínüleg néhány cigarettázó, kocsmás nönek lehet köszönni, ami , végül is tökéletesen
mindegy. E mozgalom a nö és férfi viszonyát, a társadalomban betöltött szerepét és a felek társadalmi megitélését kivánta rendezni. Még ma is tart.
A dolog nem ilyen egyszerü, mert sem az egyenjogúsági mozgalom, sem a modernizmus más ágazatai és annak kihatásai nem tudták az ember biológiai müködését megváltoztatni. A társadalmat éppen e biológia megváltoztathatatlansága teszi bonyolulttá. Èrthetö módon a férfi és a nö közötti kapcsolat a társadalmi mozgásoktól érintetlen kellett ,hogy maradjon.  A nö-férfi viszony örök, a
társadalom legfontosabb szükséglete, megjelenését ,természetét tekintve végtelenül szerteágazó, titokzatos és intim. Nyersen kifejezve: Mindenki résztvesz
benne ,de senki sem ért hozzá !

Lépjünk tovább.
Mit közvetit , ma(!), a képzömüvészet a számunkra?
Mindazt ami az emberi közösségben fellelhetö és említésre méltó. A figuratív ábrázolók az emberi alakot modellezik. Az expresszionisták is emberek, tehát nem tudnak kibújni a börükböl, minden amit csinálnak, az emberi (biológiai)
szellem produktuma. Nincs és nem is lesz olyan modernizmus, ami egy emberi környezetben keletkezve, attól tökéletesen el tudna idegenedni.
Ha a „gyanútlan“, rendszeres kiállításlátogató,manapság ,bemegy egy kiállításra, titokban felsóhajt: „Már megint minimal art!“ E stílus, mint tudjuk, az expresszionizmus egyik ,ma közkedvelt, ágát jelenti, tehát modern.Ha belegondolunk ,a mi emberünk a következöket suttogta:“ Már megint a hagyományos !“
A modern müvészet 100 éves, több nemzedéken keresztül müködött és müködik. Kimonndhatjuk: A modernek is hagyományossá váltak. Manapság a képzömüvészetnek két hagyománya van, a soha meg nem szünt figurativ- az utóbbi 
2 – 3 évben egyre jelentösebb térnyeréssel –és a modern, expresszív,non-figuratív ábrázolási mód.

Gußwerk –Bécs  2007.                                       BALINT